A húsevésről avagy egyek-ne egyek? (vallomás)

Őszinte vallomással tartozom. Csak 1,5 éve nem eszem húst. Azelőtt én is a ragadozó társadalom szerves része voltam, s vegetáriánus ismerőseimre furcsa szemmel néztem. Majd jött az életmódváltás, és minden megváltozott. Egy meditációs tanfolyamra jártunk és az előadó mondta, hogy majd meglátjuk, hogy egy idő után abbahagyjuk a hús evését, én pedig mondtam magamban, hogy "Te hülye vagy, méghogy én a húsevést, na persze" és jót mosolyogtam rajta. Majd jött a rendszeres meditálás és egyik nap ettem húst, másik nap nem ettem húst. A fene sem akart vegetáriánus lenni. Nagyon nehéz volt átállni húsevésről lakto vegetáriánus táplálkozásra, de egyszerűen nem tudtam többé húst enni. Na remélem, kellőképp elijesztettelek kedves olvasó, de hidd el, a dolgok az életben vonzzák egymást, s hiába akarod, vagy nem akarod, megtörténik. Velem így volt a hús elhagyásával, amit nem bánok. Mitöbb, azóta belemélyedtem a vegetáriánus táplálkozásba, s iszonytató, rémisztgető cikkeket olvastam ezzel kapcsolatban.
Sokan azt gondoljuk, hogy ha a húst lefagyasztjuk, sokáig lehet a mélyhűtőben anélkül, hogy baja lenne. NEM IGAZ. A hús egy halott szövet, ami csak akkor "él" a keringés által, ha az eredeti környezetében, élő állatban van. Viszont, ha már nincs keringés el kezd bomlani. Idővel ugyan, de szép lassan a fagyasztóban a hús rohadozni kezd és pontosan olyan toxinokat termel, mint ha dög lenne, ergo, bomlott húst eszik, aki eszik (hogy még szűkítsem a kört, dögöt eszik). Másik érdekes tény, hogy az állat, ha megölik, ellenkezik, fél, retteg, és mint az embernél is történik, hormonok szabadulnak fel, köztük adrenalin, ami a hús bomlásával (keringés hiányában) nem ürül ki a szövetekből, így azon az adrenalinon felül, ami bennünk termelődik, plusz, fölösleges adrenalint viszünk be a szervezetünkbe, amitől idegesek, feszültek, stresszesek leszünk. És természetesen ne feledkezzünk meg arról, hogy azzal, hogy húst eszünk, ha közvetlenül nem is, de közvetlen gyilkolunk, hiszen miértünk (is) ölik meg szerencsétlen állatot. Én ilyenkor azzal példálózok, hogy gondoljuk el, hogy van egy nálunk nagyobb lény, aki minket fogyaszt el, jól megkerget, majd megfogják a farkunkat és szíven szúrnak minket, vagy éppen a friss, zsenge húsú kis gyermekeinket ölik meg, citromot tesznek a szájába és piros, ropogósra sütik a pici babáinkat. Nem jó gondolat ugye? Arról pedig még nem is szóltam, hogy így, másfél év távlatában kijelenthetem, nem is tudjuk, milyen íze van a húsnak. Gyerekkorunk óta belénk ívódik a hús íze, anélkül, hogy tudnánk, milyen. Elárulom, nem finom. Van egy olyan jellegzetes, nem is tudom mihez hasonlító aromája, amit nem is gondoltam volna. Már képes vagyok egy zselatint tartalmazó joghurtban megérezni az "állat ízét". Sok tény van, amit idővel megosztok veletek, de csak javasolni tudom, ha elhagyni nem is teljesen, de csökkenteni próbáljátok meg a húsevést, vagy próbáljátok ki egy hétig a vega kajálást. Finom, változatos, érdekes és azt beszélik, nekünk vegáknak sokkal jobban élesednek az ízérzékelései, s a pletykát csak magamon tapasztalva, de megerősíthetem, ami engem érint, igaz.